Magamról

    Bodrogi Rita vagyok, kineziológus és yumeiho masszőr. 1973-ban születtem Budapesten. Ott is éltem 35 évig. Párom tatai így, néhány évi tardosi kitérő után 2012-ben Tatára költöztünk. Nagyon tetszik ezt a kedves város. Igazán itthon érzem magam benne.
    2011-ben, kislányom születése után budapesti vendégkörömet feladtam. 2013-ban itt Tatán kezdtem új klientúrámat kialakítani.

    De hogyan is kezdődött...?!

    Pályámat egészségügyi dolgozóként kezdtem, hat évig voltam altató asszisztens. Később sok szakmát, területet kipróbáltam (marketing, értékesítés), csak hogy rájöjjek, nekem a hivatást nem a gazdasági szféra, hanem a bennem lévő segítési szándék és a valódi kommunikáció iránti igényem megvalósítása jelenti. Valahol visszatértem hát a gyógyítás közelébe, de a nyugati orvosláshoz képest sokkal emberközpontúbb, holisztikus szemléletű, a szervezet öngyógyító folyamataira építő módszerekhez.

    ...mint pl. az a bizonyos japán masszázs...

    A yumeiho masszázzsal 2004-ben találkoztam, mint páciens. A rendszeres masszázsok olyan testi-lelki-szellemi békét idéztek elő bennem, amit szerettem volna állandósítani életemben. Elkezdődött valami lassú, megfoghatatlan átalakulás, ami a természetgyógyászat és mindenféle ehhez kapcsolódó „dolog” magamba építését, életforma- és szemléletmód-váltást eredményezett.
    2006-ban megtanultam a masszázst majd rögtön – feladva addigi munkámat – elkezdtem vele dolgozni. Éreztem, hogy ez az, amit eddig kerestem. A munka, amit nem tekintek munkának, mert szeretem, szívesen csinálom, és szerencsére jól is. Ráadásul van egy olyan lelki-szellemi háttere, ami túlmutat magán a fizikai masszázson. Azonban éreztem, hogy a vágyott harmóniához még szükségem van valami ennél is konkrétabb lelki-szellemi problémamegoldó módszerre.

    ...ekkor találkoztam a kineziológiával...

    Véleményem szerint abból válik jó kineziológus (bár biztos van ellenpélda is), aki olyan alapállapotból jön, hogy van jó pár lelki gubanca, és felvállalja, hogy a kineziológiával először „magát akarja megoldani”. Nincs annál jobb bizonyíték, hogy a módszer működik, ha ez sikerül. Nem igaz?! Ráadásul akkor tud igazán empatikus lenni a klienseivel, ha ő is hasonló dolgokon ment keresztül. Szerintem így van. Legalábbis nálam így volt.

    2007-ben elkezdtem kineziológiát tanulni. Azóta a módszer több – majdnem minden, Magyarországon tanulható ágából elvégeztem az összes tanfolyamot (One Brain, Touch for Health, Brain Gym, Stress Release). Tanulmányaimmal párhuzamosan folyamatosan végeztem kineziológiai kezeléseket. 2010-ben szakvizsgáztam kineziológusként. Azóta is rendszeresen dolgozom a módszerrel.
    2011-ben ismertem meg a LEAP-et, a kineziológia egyik legújabb, – neurológiai és agykutatási alapokon nyugvó, az eddigi módszereknél tartósabb agyintegrációt biztosító – ágát. Szerencsésnek érzem magam, hogy az első fecskék között lehettem, akik ezzel a rendkívül hatékony módszerrel kezdtek dolgozni. Én magam 2013-ban vágtam bele ebbe a nagy kalandba, miután a babázás után újra elkezdtem dolgozni, immár Tatán.

    ...bár az önmagamon való munka azóta is folyamatos. Nem vagyok „kész”, nem is lehetek. De ha visszanézek az út elejére, a változás óriási! Kívánom ugyanezt minden kliensemnek is!